Tavasz, tavasz

Az előző festményhez képest (Zsiványok, 1985) ugrunk az időben több mint tíz évet. Sok minden történt ez alatt az idő alatt, mert szép dolog az absztrakt festészet, de mit csináljon az ember ha kedvencei, a poszt-impresszionisták, Cézanne, Van Gogh... nem ilyen képeket festettek. Ráadásul szerencsés is volt, mert kertes házban lakott, és ha kertészkedni nem is szeretett, a fák hűsében meginni egy pohár sört nagyon is, ilyenkor pedig körülnézett...és meglátta a kertet, tavasszal, ilyenkor május elején például az íriszeket. Hiszen ilyet Van Gogh is festett, miért ne tehetné ő is...Igazából sosem kötelezte el magát egy irányzat mellett sem. Azt festett, amit ott és akkor jónak, helyesnek látott, ami megragadta a képzeletét. Amikor a kortársak szinte csak absztrakt festményeket készítettek, nem tűnt valami eredeti gondolatnak visszatérni a természethez. Gondolkodott is sokáig, csinált néhány vargabetűt, aztán fogta a vásznat meg a palettát és kipakolt a kertbe. Azt mondta, a természet annyi szépséget rejt amennyit az ember nem tud magától megalkotni...szépre és harmóniára vágyott, mint oly sokan.