Volt Gy. Molnár Istvánnak egy nagyszerű festőművész szomszédja Pirk János, vagy ahogyan mi mindig emlegettük Pirk Jancsi bácsi. Amikor édesapám elkezdett természet után festeni Jancsi bácsi gyakran odament hozzá, s mondogatta: "Most hagyd abba! Most hagyd abba!"
Ezzel bizony nagyon sokat segített, mert apu alapvetően jól nevelt "jó gyerek" volt. Megtanulta például mi a virág, milyen a szirma, hogyan kell megfesteni és meg is festette szépen. De ez nem volt neki elég, mert ahhoz azért elég tehetséges volt, hogy érezze, tudja a valóság, az impresszió nem ennyi! Jancsi bácsi is ebben erősítette meg, és egyre bátorodott. Elhagyta az előképeket, a körvonalakat, a tanult valóságot és kizárólag az érzékeire, a színekre koncentrált. Így mutatta meg milyennek látta Ő a témáját. A második íriszes kép, amit megmutatok 1999-ben készült, nyolc tavasszal az előző kép után. Nézzék csak meg a virágok szirmait, minőségbeli különbség nincs de mégis mennyire más!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése