Gyerekkoromban volt a kertünkben egy meggyfa, éppen a szobánk ablaka előtt. Tavasszal, amikor virágzott gyönyörű volt, egyetlen óriási fehér virággá változott. Apu azt mondta, olyan szép, mint egy menyasszony. A virágba boruló fák voltak számára a természet menyasszonyai.
A mi meggyfánk sajnos túl nagyra nőtt és besötétítette a gyerekszobát ezért kivágták, de később is, ahány virágzó gyümölcsfát láttunk, mindet menyasszonynak hívtuk, és ahányat lefestett, mindet így nevezte - vagy legalábbis koszorúslánynak. Soha nem szűnt meg gyönyörködni bennük.
Cseresznyefa a művésztelepen, talán 2004-ből. Ebben az időben már nem törődött a befejezettséggel, a könnyedség, a tavasz frissessége és tisztasága fontosabb volt számára, ezt akarta megmutatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése