Művész és népművészet

Nyáron sok emberrel találkozik az ember, szabadabb az élet. Egy kellemes balatoni vacsora utáni beszélgetésen megmutattam kedves ismerősöknek a blogomat. Rögtön megkaptam a kérdést "Miért nem apu írásait közlöm???" Hát elég kevés van...de nekiláttam az olvasásnak, és ehhez a képhez egy régi riport részleteit mutatom meg. Talán érdemes a blog első képét is megnézni, illik ide az is!

"...Széket csinálsz? Miért?
-Természetesen azért, mert szükség van rá a lakásban, másrészt mert érdekel. Valamikor minden lakás minden egyes bútorát kézzel készítették. Ettől van az, hogy minden tárgy más, a nagyapám kanapéját nem téveszteném össze semmilyen mással... Én olyan bútorral, olyan tárgyakkal szeretném magam körülvenni, amelyektől nem akarnék megválni. Nehéz elképzelni, hogy ez az igény kivesszen belőlem, egyáltalán az emberből. A nagy szériában, huszonöt ezres példányszámban gyártott bútorokhoz nem tapad emlékünk, nincs emberi közösségünk... A népművészet és a modern művészet kapcsolata akkor lenne igazi, ha a kapocs a magatartás lenne. Ehelyett rendszerint ott kapaszkodik meg az ember, hogy elővesz egy motívumot, és azt felhasználja. Eddig ezt én nem nagyon csináltam..."
A cikk a Művészet folyóirat 1975/8. számában jelent meg. A székek egyébként elkészültek, mindenkinek névvel ellátott sajátja volt.