Muzsika

A lányom elsős a zeneiskolában. Néhány napja volt az év végi koncertjük, zsúfolt terem, izguló gyerekek, hibák de lelkes taps... voltam ilyen koncerten gyermekként is, a kisdiákok között az egyik fellépő az apukám volt. Szépen kiöltözött, öltöny, talán nyakkendő is? Rendes diák volt ellenőrzővel meg bizonyítvánnyal. Szorgalmas volt, sokat gyakorolt, akkoriban az természetes volt, hogy a műteremből furulya hangja hallatszik. Néhány tanárral még együttest is alakítottak, ők voltak az Ex Animo Quartett! Plakát is volt meg fellépések, otthon pedig házizene, az nagyon érdekes volt nekem gyerekként.
Ennek az időnek az emléke a két grafika ebben a bejegyzésben. Az egyiken dátumot is látok 1977. Ekkoriban apu még inkább grafikusként dolgozik, nem festőként. Mindkét lapon a kedvenc muzsikus Franz Brüggen zenél, a portrét egyébként egy lemezborító fotója alapján készítette.

Feltettem ezt a lemezt (Franz Brüggen, Blockflötenwerke des Barock), és rögtön rájöttem: Georg Philipp Telemann F-dúr szonáta. Ezt nagyon szerette. Annyit hallottam, szinte arra is emlékszem apu hol hibázott amikor gyakorolt. Profi persze nem lehetett de a maga módján mégis meg akarta mutatni, mennyire fontos számára a zene, a hangszer, a művész.